Az illatos varjúháj vagy másnéven rózsagyökér, aranygyökér (Rhodiola rosea L.) Európa, Észak-Amerika és Ázsia magashegységeiben, valamint a sarkvidéki területeken fordul elő. Időszámításunk után 77-ben dokumentálták először gyógyhatásait. Észak-Európában, Szibériában és Kínában évszázadok óta használják a hideg és a fizikai megterheléssel szembeni ellenállóképesség fokozására, a fáradékonyság, a gyengeség és az impotencia kezelésére, és az immunvédekezés javítására.
Szibériában a mai napig az esküvőn az ifjú pár egy csokor aranygyökeret kap, hogy a termékenységüket segítsék. Sportolók és orosz űrhajósok is használták a fáradtság megelőzésére és a teljesítőképesség fokozására.
Az 1960-as évek óta számos klinikai vizsgálatot folytattak az illatos varjúháj hatásának feltérképezésére. Több kutatás kimutatta lehetséges jótékony hatását a munka és stressz okozta fáradtságra, kiégésre, depresszióra, valamint a fizikai és szellemi ellenállóképesség, figyelem javítására. Immunmoduláló és gyulladáscsökkentő hatását állatkísérletekben igazolták.
A gyógyászatban a növény gyökerének és gyöktörzsének szárított alkoholos kivonatát alkalmazzák. Ajánlott napi adagja stressz, fáradékonyság és gyengeség érzés esetén 144–200 mg. Fogyasztása biztonságos, mellékhatásként enyhe gyomor-bélrendszeri panaszok és szédülés fordulhat elő. Az irodalomban egy esetet közöltek, amikor az illatos varjúháj antidepresszáns gyógyszerrel (paroxetin) együtt szedve a gyógyszer hatását fokozta, ezért mielőtt illatos varjúháj kivonatot tartalmazó készítményt kezdene fogyasztani, érdemes egyeztetni gyógyszerészével vagy kezelőorvosával.
(Patika Magazin - Roza Orsolya)
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
