„Izomgörcsnek azt nevezzük, amikor az izomszövet tartósan összehúzódik, és nem, vagy csak hosszabb idő után képes elernyedni” – fektette le az alapot dr. Kovács László, amikor az egyik csoportos edzés után megkérdeztem tőle, hogy miért görcsölhetett be az egyik hölgy lába a gyakorlatok során.
Kifejtette, hogy a végtagok izmai harántcsíkolt izmok, és nem tévesztendők össze a belső szervek (például a méh, a húgyhólyag, a belek vagy akár az erek) simaizmaival. Azért fontos ezt tudni, mert a simaizom görcsoldók (például No-Spa, Papaverin) teljesen hatástalanok a lábikragörcsre.
A harántcsíkolt izmokat finom idegek hálózzák be, melyeken keresztül az agy jeleket küld az izomrostoknak, hogy húzódjanak össze, (például amikor az agyunkban megszületik az elhatározás, hogy lépni akarunk egyet, akkor a láb bizonyos izmai kapják a jelet) így jön létre a mozgás. Normál esetben az összehúzódást elernyedés követi, de ha akaratlan idegi ingerlés, az izom- és idegsejtek anyagcsere zavara alakul ki, akkor az izom nem tud elernyedni és bekövetkezik a görcs.
Ennek a spontán, akarattól független, görcsös és tartós összehúzódásnak leggyakoribb oka az izom túlterhelése, ami tipikusan sportolók esetében - legyenek profik vagy amatőrök - szokott előfordulni. A másik gyakori ok az érszűkület, ami általában súlyos érelmeszesedés talaján alakul ki idősebb korban, de akár erős dohányos vagy cukorbeteg középkorúaknál is jelentkezhet.
A túlerőltetés és az érszűkület közös jellemzője, hogy az ionáramlás egyensúlya felborul, illetve az izomnak több tápanyagra és oxigénre lenne szüksége, mint amennyi rendelkezésére áll.
Érszűkületes betegnél számszerűsíthető a betegség súlyossága, amennyiben mérhető, hogy mekkora távolságot képes folyamatosan megtenni (néha csak néhány métert). A beálló lábikragörcs ugyanis olyan erős fájdalommal jár, hogy megállásra készteti. Ezt a jelenséget az orvostudomány „claudicatio intermittens”-nek nevezi.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2022/02/15/mitol-gorcsol-a-labunk
Télen sokan tapasztalnak „felfázásnak” nevezett panaszokat, például gyakori vizelési ingert, csípő érzést, alhasi diszkomfortot. Fontos tudni, hogy a köznyelvi „felfázás” valójában legtöbbször húgyúti irritációt vagy húgyúti fertőzést (hólyaghurutot/cisztitiszt) jelent.
Az ajakherpesz – más néven „lázhólyag” – egy nagyon gyakori, visszatérő, vírusos bőrelváltozás az ajkakon vagy azok környékén. Legtöbbször a herpes simplex vírus 1-es típusa (HSV-1) okozza, amely a szervezetben „lappangva” megmarad, és bizonyos helyzetekben újra aktiválódhat.
Az allergiaszezon sokaknál már a „klasszikus” tavaszi időszak előtt elindul: enyhébb telek, szeles napok, korai virágzás és a beltéri allergének (poratka, penész) felerősödése miatt előfordulhat, hogy már tél végén vagy kora tavasszal jelentkeznek a tünetek. A jó hír: ha időben felismeri a jeleket, és jól időzíti a kezelést, a panaszok gyakran jelentősen enyhíthetők, és a szezon kevésbé „húzós”.
