A múltkor már tisztáztuk, hogy a látás úgy megy végbe, hogy a fény bejut a szembe a szaruhártyán és a pupillán keresztül. (A szemünkön látható fekete kör alakú nyílás a pupilla.) A kép áthalad a pupillán, a kristálylencsén, és utána fókuszálódik a retinán. (A szemünk színes része az írisz. Mögötte található egy kristálylencse, mely a közeli és a távoli tárgyakra való fókuszálást teszi lehetővé. A retina pedig egy olyan vékony réteg, amely több millió fotoreceptorból áll.)
A kép fejjel lefele fordul a szem hátsó részén. A fény eléri a szemfeneket, tovább fut a retina idegein, majd a kép megérkezik az agyba a látóidegek segítségével. Az agy feldolgozza az információt, s megfordítja a képet. Így már a „valóság” fog rögzülni.
A látásunk akkor tökéletes, akkor tudunk éles képet rögzíteni, ha a szaruhártya, a kristálylencse, a retina megfelelően tud „összedolgozni”. Ha nem valósul meg a közös munka, akkor a látásunk nem tökéletes. A probléma háttérben állhatnak persze genetikai okok is. (Ha valakinek szemüvegre volt szüksége kiskorától fogva, akkor valószínűleg a gyermekei szeme sem lesz tökéletes, és ők is korán kikötnek majd az optikusnál.)
Több tanács is vonatkozik arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk / és mit ne tegyünk a látószervünk optimális működése érdekében. Fontos például a következetes táplálkozás. Étrendünket úgy kell összeállítanunk, hogy minél több A-, C- és E vitaminban gazdag étel szerepeljen benne.
Hogy jobban átlássuk a vitaminok szerepét, jöjjön egy kis rövid áttekintés a tápanyagokról, és az imént említett vitaminok „helyzetéről”:
A tápanyagokat két csoportra oszthatjuk: energiát szolgáltatók (kalorigének) és az energiát nem szolgáltatók (non-kalorigének). A kalorigének közé soroljuk a fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat. Ezek egyszerű cukorrá alakulnak. A non-kalorigének csoportja a vitaminokat, ásványi sókat, vizet tartalmazza.
A vitaminok olyan szerves eredetű anyagok, amelyeket a szervezetünk nem, vagy nem elegendő mennyiségben képes előállítani. Vagyis: kívülről jövő bevitelre van szükség ahhoz, hogy kielégítsük a velük kapcsolatos testi igényünket. Bár csak (viszonylag) kis mennyiségben (milligrammban mérhető) van szükség rájuk, mégis nélkülözhetetlenek. Meglehetősen specializált feladatok ellátásáért felelősek.
A vitaminokat fizikai oldékonysági tulajdonságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk: vízben oldódó és zsírban oldódó vitaminokra.
Vízben oldódnak a B-vitamin család tagjai, C-vitamin, P-vitamin. Ezek túladagolási tüneteket nem okoznak, ha a szükségesnél nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőlük. Kellő mennyiségű folyadékfogyasztás esetén a vesénk kiválasztja a felesleget, így az a vizelettel távozik szervezetünkből.
A cikk folytatása elolvaható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2019/10/19/milyen-vitaminok-segitik-elo-a-tokeletes-latast/
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
