A garat, gége és a hangszalagok környékén több egészségügyi probléma adódhat. Ennek a légúti betegségek mellett oka lehet, ha valaki sokat használja a hangját – mert például tanár, előadó, vagy ügyfélszolgálaton dolgozik – dohányzik, reflux betegségben szenved vagy egyszerűen csak a helytelen hangképzés miatt rendszeresen túlerőlteti a hangszalagjait. Ezekre az alábbi tünetek jelentkezése hívhatja fel a figyelmet:
A torok és garatmandulák területén lévő elváltozások jól láthatóak, ha megfelelő megvilágítás mellett, nyitott szájjal a tükör felé fordulunk, vagy vizsgálat során az orvos áttekinti ezt a területet. A hangszalagok és a gége területe azonban ekkor már nem látható, ezért van szükség gégetükrözésre.
A gégetükrözés vagy laringoszkópia a hangszalagok és a gége vizsgálata. A mindössze pár centiméter hosszú hangszalagok a gége közepén helyezkednek el. A vizsgáló orvos kis méretű gégetükröt felmelegítve – azért, hogy a kilélegzéskor ne csapódjon le pára – kaphat képet a hangszalagok állapotáról. A gégetükrözés egy másik formája az ún. direkt laringoszkópia. Ennek során a fül-orr-gégész hajlékony, üvegszálas endoszkóppal vizsgálja a gégét.
„Az eszközt a beteg egyik orrfelén keresztül vezetjük le előzetes érzéstelenítés után. Előny, hogy az erősen ingerlékeny garatú betegeknél sem lép fel öklendezési kényszer és az olyan betegek gégéje is áttekinthető vele, akiknél az anatómiai szituáció nem teszi lehetővé az indirekt gégetükrözést.”
A gégetükrözés napjainkban a fül-orr-gégészeti alapvizsgálatok közé tartozik, azonban sokan mégis tartanak tőle. Igaz, hogy nem kellemes, de nem is fájdalmas vizsgálatról van szó.
„A gégetükrözés nem jár semmiféle fájdalommal, amennyiben követi az útmutatást, akkor még hányingertől sem kell tartania. A garat területén érzéstelenítő spray használatára is van lehetőség.”
A tartós rekedtség, gombócérzés, a hang elfáradása és a gyakori torokfájás mind olyan tünet, amiket nem szabad félvállról venni. Bizonyos fül-orr-gégészeti elváltozások és a helytelen beszédtechnika mellett a túlzott gyomorsav termelődés, de akár daganatos elváltozás is állhat a háttérben.
(Forrás: Galenus / Fül-orr-gégeközpont )
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
