A Cancer Research nevű lapban publikált tanulmány szerint a menopauza utáni nem megfelelő inzulinszint megnöveli az emlőrák kialakulásának kockázatát. Bár ez idáig úgy hitték, a túlsúly önmagában emeli az esélyt, ám a kutatók úgy gondolják, a súlyfelesleg nem önmagában veszélyes ebből a szempontból, hanem akkor, ha az magas inzulinszinttel párosul. (Az igaz, hogy kettő gyakran fordul elő együttesen, ám nem ritka normál súlyú embereknél sem).
Hogy pontosabb képet kapjanak az összefüggésről, a tudósok több mint 3300 nem cukorbeteg részvevőt vizsgáltak meg, akik közül 497-nél alakult ki melldaganat 8 év alatt. A tanulmányban kitértek a résztvevők súlyára, inzulinszintjére és inzulinrezisztenciájára, vagyis mikor a szervezet nem reagál megfelelően a hormonra.
Pedig az inzulinnak fontos szerepe lenne, hiszen a megemésztett étel energiává alakításában segít, és ha valamiért a rendszerbe hiba csúszik – pl. nem termelődik elegendő inzulin, vagy nem képes a szervezet megfelelően felhasználni-, akkor könnyebben alakul ki a későbbiekben diabétesz.
A tanulmány egyik vezetője hozzátette, hogy a kockázat nem nagyobb az anyagcserezavar nélküli túlsúlyos nők (>25 BMI) körében, mivel nekik ugyanakkora az esélyük a mellrákra, mint a normál súlyúaknak – tehát csakis az inzulinszint számít. Viszont ez fordítva is igaz, vagyis, ha valaki karcsúbb, ám anyagcsere problémája van, akkor a rizikó emelkedett.
Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy nem kell odafigyelni a testtömegre, hiszen minél jelentősebb a túlsúly, annál nagyobb eséllyel jelentkeznek inzulinproblémák, tehát az egészséges étkezés és a rendszeres testmozgás elengedhetetlen, főleg a hízásra hajlamosak körében!
Tünetei:
A hasnyálmirigyben termelődő inzulin a szénhidrát-anyagcsere hormonja, melynek feladata, hogy a cukrot a vérből a sejtekbe juttassa. Inzulinrezisztencia esetén a sejtek sérültek, így rezisztenssé válnak, csökken a válaszkészségük, illetve az itt lévő receptorok száma is csökken. Emiatt a hasnyálmirigynek sokkal több inzulint kell termelnie, hogy a cukor a sejtekbe kerülhessen. Ez okozza hosszú távon a mirigy kifáradását, és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását” – mondja dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája, aki hozzátette, hogy bár az igaz, hogy a magas inzulinszint hozzájárulhat a mellrák kialakulásához, azonban a betegségnek azért sok egyéb rizikótényezője is van.
A betegség cukorterheléses vérvizsgálattal könnyen megállapítható, és ha a diagnózis beigazolódik, úgy gyógyszeres kezeléssel és/vagy megfelelő diétával és rendszeres testmozgással az állapot kordában tartható.
(Forrás: Galenus / Budai Endrokinközpont)
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
