A manuálterápia olyan fogások együttese, melyek a támasztó és mozgató szervrendszer visszaállítható működési zavaraival foglalkoznak. A kifejezés a latin manus (kéz) szóból ered, vagyis „kézzel végzett kezelés”-nek is fordíthatjuk.
Egy laikus gondolhatná azt egy ilyen kezelés alatt, hogy épp csontkovácsnál jár, vagy egy jó masszőrnél – de mindegyik feltételezés nagyon téves! A cél itt a támasztó- és mozgatórendszeri fájdalmak, az akut és a krónikus elváltozások kezelése, illetve a következmények/tünetek enyhítése.
A terapeuta mobilizációs fogásokkal próbálja meg feloldani, ellazítani a mozgásában beszűkült testrészeket. Vagyis: speciális módon igyekszik helyreállítani a gerinc / medence statikáját.
Az előbb leírtakból kikövetkeztethető, hogy manuálterapeutához akkor fordul valaki, ha ízületi panaszai vannak, váz- és izomrendszerben tapasztal fájdalmat, ha beszűkült a mozgástere.
„A manuálterápiás vizsgálat során alaposan és célirányosan kikérdezem a pácienst, jól szemügyre veszem két lábon állva, megtapintom a főbb tájékozódási pontjainál, megnézzük az aktív mozgásait, megmozgatom én passzívan is, az ízületeit szegmentálisan letesztelem és végül a szalagokat és izmokat is megvizsgálom. Így áll össze egy vizsgálat.” – árulta el a vizsgálat menetét Miklós-Turi Katalin manuálterapeuta.
A fehérvári hölgytől megtudtam, hogy a manuálterápiánál két alapvető dolgot különböztetünk meg: az egyik a mobilizáció, a másik a manipuláció. A mobilizáció az ízületi blokk lassú, ismételt mozgásokkal történő kioldása. A manipuláció pedig szintén blokk oldásra használható, de pici erővel, gyorsan végzett technika. - Katalin a mobilizációt részesíti előnyben.
A gyógytorna a gyógyítást helyezi előtérbe, azaz adott problémák megoldására, enyhítésére alkalmazzák. Lehet preventív jellegű, panaszos stádiumban alkalmazott, valamint műtétet követő rehabilitációs eszköz is. Hosszútávon ez a fajta mozgás a leghatékonyabb kezelési módja a derékfájásnak, gerincbántalmaknak, hátfájásnak, lúdtalpnak, nyaki fájdalomnak, csontritkulásnak, illetve egyéb mozgásszervi panaszoknak.
A gyógytornász olyan gyakorlatokat végeztet a páciensekkel, amelyek segítségével a gerinc mentén lefutó paravertebrális izomzat erősödik, ezáltal a gerincre ható nyíróerők mértéke csökken, így javul a páciensek tartása is. Így a gerinc stabilabbá válik. Vagyis: a gyógytorna a gerincbetegek műtét nélküli terápiájának a kulcselemének is tekinthető.
Egy kicsit más a helyzet persze akkor, ha valaki megsérül vagy megműtötték, és rehabilitációs célzattal emelgeti testrészeit szakértői felügyelet mellett. Nyilván másként kell óvni és erősíteni azokat a részeket, amelyek már sérültek, mint amikor még csak ezeket a traumákat szeretnénk megelőzni.
Mindig vannak stabil gyakorlatok, egy protokoll, amelyet minden gyógytornász használ, egy tudósok által kidolgozott sorozat, amiket kottáról leénekelnek a gyógytornászok, s azt színesíthetik egyéni stílusukhoz igazítva. A gyakorlatok attól függnek, hogy prevenciós tornáról van-e szó, lehet specifikus prevenciós program (gerincstabilizációs gyakorlatok), poszttraumás program (ebben az esetben nem szabad elfelejteni, hogy a mozdulatlanságot csak mozgással lehet helyrehozni!), mozgásszervi rehabilitáció stb.
A cikk folytatása elolvaható az alábbi linkre kattintva:
https://www.fmc.hu/2019/08/20/megoldasok-ha-valami-faj/
Télen sokan tapasztalnak „felfázásnak” nevezett panaszokat, például gyakori vizelési ingert, csípő érzést, alhasi diszkomfortot. Fontos tudni, hogy a köznyelvi „felfázás” valójában legtöbbször húgyúti irritációt vagy húgyúti fertőzést (hólyaghurutot/cisztitiszt) jelent.
Az ajakherpesz – más néven „lázhólyag” – egy nagyon gyakori, visszatérő, vírusos bőrelváltozás az ajkakon vagy azok környékén. Legtöbbször a herpes simplex vírus 1-es típusa (HSV-1) okozza, amely a szervezetben „lappangva” megmarad, és bizonyos helyzetekben újra aktiválódhat.
Az allergiaszezon sokaknál már a „klasszikus” tavaszi időszak előtt elindul: enyhébb telek, szeles napok, korai virágzás és a beltéri allergének (poratka, penész) felerősödése miatt előfordulhat, hogy már tél végén vagy kora tavasszal jelentkeznek a tünetek. A jó hír: ha időben felismeri a jeleket, és jól időzíti a kezelést, a panaszok gyakran jelentősen enyhíthetők, és a szezon kevésbé „húzós”.
