A Dél-Amerikában élő indián törzsek már akkor fogyasztották a yerba maté nevű növényt, amikor az európai felfedezők rátaláltak a földrészre. A maté egy örökzöld fafajta, melynek bőrszerű leveleit és kisebb hajtásait tea készítésére lehet használni.
Ehhez az őslakosok a hozzávalókat parázs felett kiszárították, vagy forró vízbe mártották, s annyira felaprították, hogy kioldódhasson belőle a beltartalom. A maté teát fából vagy egy tökféle (Lagenaria siceraria) héjából készült edényből fogyasztották egy úgynevezett bombillán keresztül (ami egy fémből készült „szűrő”). Ez az eszköz akadályozta meg, hogy a szájba jusson a növényi törmelék.
A „hagyománytisztelők” a mai napig ily’ módon hódolnak e nedű élvezetének, de vannak, akik kávégépet használnak a tea elkészítéséhez. A teát ihatjuk melegen vagy hidegen, tejjel, mézzel, citrommal, mentával, jéggel is.
A legegyszerűbb elkészítési módja az, ha egy-két teáskanálnyi levelet beleteszünk egy nagyobb bögrébe, ráöntünk 1,5 dl forrásban lévő vizet, hagyjuk 5-10 percig állni, leszűrjük – és már fogyaszthatjuk is.
A Latin-amerikai országokban nagyon népszerű, az elmúlt években pedig az Egyesült Államokat és Európát is kezdte meghódítani. Évente kb. 100 millió kilogramm matét termelnek és dolgoznak fel. A fő piac Buenos Aires. Brazíliában több száz gyártója van a maténak. A statisztikák azt mutatják, hogy egy átlagos matéfogyasztó évente 8-10 kg matéból készült teát iszik!
A maté Európába először a jezsuita misszionáriusok közvetítésével került, akik fontosnak tartották, mert észrevették, hogy a guarani indiánok, akik nagyon sokat fogyasztottak belőle, nem kaptak skorbutot, hiába csak húson élnek.
A hír folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2019/02/02/mate-tea-a-folyekony-zsiregeto/
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
