Akik korábban képtelenek voltak rávenni magukat a szabadban végzett mozgásra – általában azok is kedvet kaptak hozzá az utóbbi hetekben / hónapokban. Már csak azért is, mert testedzés céljából ki lehetett lépni a négy fal közül. A futás pedig éppen az a sport, aminek jót tesz az egyedüllét, és amihez egy jó cipőn kívül szinte semmi másra nincsen szükség.
Most, hogy a korlátozások igencsak enyhültek, sokan döntöttek úgy, hogy nem hagynak fel a futással. Viszi őket a lendület, a hév, s persze a csodás időjárás is
Futni lehet egyedül – és társaságban is. Valaki úgy érzi jól magát, ha senki sem zavarja meg futás közben, míg mások úgy tartják, hogy a családtagokkal / barátokkal való közös futásnak különleges feelingje van. Vannak, akik zenét hallgatnak, miközben róják a kilométereket, s akad olyan is, akit kifejezetten zavar a zene, mert úgy véli, hogy „kiejti a ritmusból”.
Egy azonban közös bennük: mindenkire vonatkozik néhány alapszabály, melyet érdemes betartani, ha futni szeretnénk.
„Orvos vagyok, tüdőgyógyász és Buteyko légzésterapeuta. 68 évesen magam is rendszeresen űzök többféle sportot, beleértve a futást is. Így orvosi szemszögből nézve – saját tapasztalataimmal is alátámasztva – tudok tanácsot adni a sérülésmentes, valóban közérzet- és állóképesség-javító futáshoz. Azért, hogy a mozgás tartós örömforrás legyen, az egészség forrása.” – kezdte beszélgetésünket dr. Kovács László.
Az orvos szerint az egyik kulcsszó - különösen kezdők számára - a fokozatosság.
Ez egy fontos, mindenképpen betartandó szabályt jelent: egyrészt a sérülések elkerülése miatt, másrészt azért, hogy a szív- és érrendszernek, a keringésnek, a légzésnek, a mozgásszerveknek legyen idejük alkalmazkodni a növekvő terheléshez.
Aki valamilyen krónikus betegségben szenved (például elhízott, magas vérnyomással küzd, cukorbetegség miatt kezelik…), annak ajánlott kikérnie kezelőorvosa(i) tanácsát, s alaposan kivizsgáltatnia magát, mielőtt rászánja magát a rendszeres mozgásra.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
