A hajunk sokkal többet árul el rólunk, mint gondolnánk: mesél az egészségi állapotunkról, az életkorunkról, sőt, a szervezetünk működéséről is. Bár a haj ritkán áll a középpontban a mindennapi beszélgetésekben, a tükör előtt állva mégis sokunkat foglalkoztat, hogy vajon normális-e, ha hullik, vagy, ha egyre vékonyabbnak tűnik.
A hajszálak növekedése egy bámulatosan precíz folyamat eredménye
Egy átlagos hajszál naponta körülbelül 0,3–0,4 millimétert nő, ami éves szinten körülbelül 12–15 centimétert jelent. A haj növekedése ciklikus: a növekedési fázis (anagén) akár évekig is tarthat, majd követi a pihenőfázis (telogén), végül a hulló fázis (katagén), amikor a hajszál kihullik és helyét új szál veszi át.
Ebben a természetes körforgásban a hajszálak folyamatosan megújulnak, így egyes napokon akár 50–100 hajszál elvesztése is teljesen normálisnak tekinthető.
Az életkor előrehaladtával a haj növekedési üteme lassul
Fiatal korban a haj sűrűbb és erőteljesebb, míg 40–50 éves kor felett a szálak vékonyabbá válhatnak és a növekedés sebessége csökken. Ez a folyamat részben genetikai, részben hormonális okokra vezethető vissza. A nők és a férfiak hajkoronája sem változik azonos módon: míg a férfiaknál a genetikai hajlam miatt gyakori a fokozatos kopaszodás, a nőknél inkább a ritkulás, a szálak elvékonyodása jellemző, különösen menopauza környékén.
Az egészségi állapot is jelentősen befolyásolja a haj minőségét és mennyiségét
Egy hirtelen betegség, például lázas fertőzés vagy hormonális zavar akár több hétre visszavetheti a haj növekedését és fokozott hullást okozhat. A tápanyaghiány, a vas-, cink- vagy vitaminhiány szintén észrevehetően vékonyíthatja a hajszálakat. Emellett az időjárás és a környezeti tényezők sem hagyják érintetlenül hajkoronánkat: a hideg, száraz levegő, vagy éppen a nyári napsütés és a magas páratartalom mind átmenetileg befolyásolhatják a haj szerkezetét és hullását.
A normális hajhullás mellett létezik azonban a kóros is, ami már nem tekinthető természetesnek
Ilyenkor a hajvesztés mértéke, üteme vagy mintázata eltér a megszokottól: hirtelen jelentős mennyiségű haj hullik, foltokban kopaszodás jelenik meg, vagy a hajszálak rendellenesen vékonyak és törékenyek lesznek. Ezek hátterében állhat hormonális zavar, autoimmun betegség, krónikus stressz, bizonyos gyógyszerek mellékhatása, sőt, akár genetikai tényezők is.
Mindent összevetve: a hajunk folyamatosan változik velünk
A hajunk nő, hullik, erősödik vagy ritkul az életkorral, az egészségi állapottal és a külső körülményekkel összhangban. Amíg a napi hajvesztés mértéke a megszokott keretek között marad és a haj növekedése folyamatos, a változások természetesnek mondhatók. Ha azonban a hajhullás hirtelen, nagymértékű, vagy foltokban jelentkezik, az már jelzés lehet arra, hogy a szervezet valamilyen módon segítségre szorul. – A folytatásban arról lesz szó, hogy hogyan előzhetjük meg / csökkenthetjük a hajhullást.
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
