A jól beállított vérnyomást elég heti 2-3-szor mérni, de ha panasz jelentkezik, vagy éppen gyógyszeres beállítás alatt állunk, és van mód a mérésre, akkor naponta akár 2-3 mérés is hasznos lehet. Az eredményeket ajánlott egy naplóban vezetni, ami a kezelőorvosnak a konzultációk során nagyon hasznos segítség.
A mérés előtt pár percet töltsünk nyugalomban, sőt az előző félórában már ne dohányozzunk (magas vérnyomás esetén ez egyébként is fontos), ne kávézzunk, ne végezzünk megerőltető mozgást!
Mérés közben támasszuk meg a hátat és az alkart! Tudni kell, hogy ha nem támasztjuk meg a hátát vagy ülve mérünk, a diasztolés vérnyomás kb. 5 Hgmm-rel magasabb lesz, mintha feküdnénk. Viszont ha keresztbe tesszük a lábunkat, az a szisztolés értéket növelheti meg.
Az első mérés után várjunk egy, másfél percet, és ugyanazon a karon, ugyanabban a pozícióban mérjük meg még egyszer a vérnyomást. Amennyiben a két mért érték között 4 Hgmm-nél nagyobb a különbség, 1-2 perc múlva mérjünk ismét. Mind a három értéket és a pulzus számot is jegyezzük fel.
Már a vérnyomásmérő kiválasztásánál figyeljünk a mandzsetta méretére. Sokan alábecsülik a karuk körfogatát és kicsi mandzsettát választanak. Vastagabb kar esetén nagyobb nyomásra van szükség az artéria összenyomásához, így ha kicsi a mandzsetta, ez megtévesztően magas eredményeket hozhat: a szisztolés vérnyomás emiatt akár 20 Hgmm-rel is magasabb lehet. A legtöbb készülék mandzsettáján feltüntetik, milyen méretű karkörfogatra ajánlott, ezért vásárlás előtt érdemes lemérni a karunkat a könyök fölött, illetve az eladótól is segítséget kérni a választáshoz.
A mandzsettát a könyökhajlat fölött 1-2 cm-el kell felhelyezni. Ennél jóval nehezebb a csuklós készülék felhelyezése, hiszen itt nagyon fontos a kar pozíciója. Ezek a készülékek ráadásul nagy szórást mutatnak a mért értékekben, nem igazán ajánlottak otthoni kontrollra.
Számos orvosi rendelőben találkozhatunk higanyos készülékekkel, amelynek működtetéséhez szükséges a gyakorlat és a képzettség, mert „hallgatózni” is tudnia kell a használójának – ezért ez önmérésre csak nehézkesen használható. Otthoni használatra a félautomata, illetve automata felkaros vérnyomásmérők a legpraktikusabbak. (A félautomata vérnyomásmérő abban különbözik az automata vérnyomásmérőtől, hogy mérés során egy pumpa segítségével tudjuk felfújni a mandzsettát, míg automata készülék esetén bekapcsolás után egy gomb megnyomásával indítható a mérés).
Az automata vérnyomásmérők alapvetően áramlást mérnek, és abból számolnak vérnyomás értékeket, amelyek bizonyos számítások miatt kismértékben pontatlanok lehetnek. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni például ritmuszavarok esetén.
Normális vérnyomásnak tekintjük, ha az első (szisztolés) érték 120-129 Hgmm közt van, míg a második (diasztolés) érték 80-84 Hgmm.
Amennyiben többszöri mérés alkalmával is például 140/90 Hgmm-s vérnyomás értéket rögzítünk, akkor már magas vérnyomásról kell beszélünk, és ilyen esetben mindenképpen kardiológushoz kell fordulni a további vizsgálatok elvégzése és a súlyos szövődmények – például szívelégtelenség, szívinfarktus, stroke – megelőzése érdekében.
(Forrás: PatikaMagazin)
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
