A gyöngyvirág a szerelem és a szűziesség szimbóluma. Nyiladozása épp ezért a tavaszi napsütésben hevesen dobogó szívekkel egy időben kezdődik: május elején. A franciák ezzel a növénnyel üdvözlik a májust és lepik meg egymást a bájos csokrokkal abban a reményben, hogy szerencsét hoz következő májusig.
A gyöngyvirágos csokrot viszont nem ajánlatos alaposan megszorongatni, mert a növény igencsak mérgező. A levelek érintése után mossunk azonnal kezet, mert még ez az ártatlannak tűnő mozdulat is okozhat kellemetlenséget, például bőrgyulladást!
A gyöngyvirág Európában és Ázsia mérsékelt éghajlatú tájain őshonos. Szereti a tölgyeseket, a lombos erdőket, a ligeteket, és minden olyan helyet, ahol vizes a talaj. Kibírja a meszes földet is. Szereti, ha árnyékban van, de igazából nem nagyon igényes, és jól alkalmazkodik. Évelő, sűrűn behálózza rizómáival a talajt. Nem igényel különösebb gondozást vagy növényvédelmet.
Ha viszont hosszú ideig tartó szárazságot tapasztal, akkor bánatosan kókadozik (érthető módon). Ilyenkor öntözzük meg bő vízzel, a tél beálltával pedig takarjuk be lombbal! Ha már nem virágzik, ne vágjuk le télre a levélzetét, mert így tovább tudja magába szívni a tápanyagokat!
A gyöngyvirágról egy érdekes cikk olvasható az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2017/05/07/gyongyviragot-a-kertbe/
Télen sokan tapasztalnak „felfázásnak” nevezett panaszokat, például gyakori vizelési ingert, csípő érzést, alhasi diszkomfortot. Fontos tudni, hogy a köznyelvi „felfázás” valójában legtöbbször húgyúti irritációt vagy húgyúti fertőzést (hólyaghurutot/cisztitiszt) jelent.
Az ajakherpesz – más néven „lázhólyag” – egy nagyon gyakori, visszatérő, vírusos bőrelváltozás az ajkakon vagy azok környékén. Legtöbbször a herpes simplex vírus 1-es típusa (HSV-1) okozza, amely a szervezetben „lappangva” megmarad, és bizonyos helyzetekben újra aktiválódhat.
Az allergiaszezon sokaknál már a „klasszikus” tavaszi időszak előtt elindul: enyhébb telek, szeles napok, korai virágzás és a beltéri allergének (poratka, penész) felerősödése miatt előfordulhat, hogy már tél végén vagy kora tavasszal jelentkeznek a tünetek. A jó hír: ha időben felismeri a jeleket, és jól időzíti a kezelést, a panaszok gyakran jelentősen enyhíthetők, és a szezon kevésbé „húzós”.
