Testünkben, ahogy Herakleitosz is mondta: "Az egyetlen állandó a változás maga." Ezt változó korban lévő hölgyek igencsak alá tudják támasztani tapasztalásaik alapján.
Aki elérte ezt az életszakaszt, az általában találkozik a hőhullám, a váratlan izzadás, a fejfájás, a hangulatingadozás, a csontritkulás, a vérzészavar és a hirtelen felszökő kilók problémájával is. Mindezekről a múltkor már írtam egy cikket, mely végén megígértem, hogy néhány problémára megoldást ajánlok a folytatásban.
Ahogyan legutóbb már említettem: orvosi értelemben a változókor a nő életének az a szakasza, amikor a nemi érettségből eljut a petefészek nyugalmi állapotába. Tehát: leáll a petefészek működése, nem érik több pete, nem termel több sárgatest hormont és ösztrogént. Ez a folyamat körülbelül tizenöt éven át tart (természetesen egyénenként változó): negyvenöt-hatvan éves korig. A menopausáról pedig akkor beszélünk, amikor már nem jelentkezik menstruációs vérzés.
A klimax minden nőt érinti, de mindenki másként éli meg ezt az időszakot. A nők húsz százaléka tünetmentes, harminc százaléka enyhe tüneteket tapasztal, ötven százaléknak pedig a mindennapi életét jelentősen zavarják a tünetek.
A felnőtt korú hölgyeknek rendszeresen ajánlott többfajta orvosi vizsgálaton is részt venniük akkor is, ha semmilyen panaszuk nincsen. Gondolok itt a különböző szűrővizsgálatokra – mammográfia, méhnyakszűrés stb. -, hiszen korai stádiumban a legtöbb probléma orvosolható.
A változó kor első tünetei – hőhullámok, alvászavar – már 40 éves kor körül jelentkez(het)nek, s ekkor már érdemes jobban odafigyelni testünkre, érzelmeinkre, és időben elkezdeni a kivizsgáltatást / kezelést (ha szükség van rá).
Bár a klimax tüneteit a csökkenő ösztrogén-hormon termelődés okozza, mégsem a hormonpótlás az egyetlen lehetséges megoldás a felmerülő problémákra! A hormontartalmú készítmények ugyan gyorsan enyhítik a panaszokat, ám sokan nem szeretnének hormonos kezelésben részesülni.
A hormonos kezelés nem ajánlott olyanoknak, akiknek volt már melldaganata, mert növelheti az emlőrák kockázatát és a trombózisra való hajlamnál is kerülni kell. A hormonterápiát erős klimaxos tüneteknél szokták alkalmazni, szakorvosi felügyelet mellett.
Ha enyhék a tünetek, érdemes először a természethez fordulni enyhülésért. Több olyan gyógynövény is van, amely jótékony hatással bír(hat) a testre és a lélekre is. Ilyen például a poloskavész, a zsálya, az orbáncfű, a vöröshere, a jamgyökér és a barátcserje.
A fürtös poloskavész (Cimicifuga racemosa) az Egyesült Államok északkeleti részének őserdeiben honos. A telepeseknek köszönhetően már 1732-ben szerepelt az európai gyógyszerkönyvekben és gyógyászatban. Az indián asszonyok csodanövénynek tartották, mert nemcsak a női problémákat tudták kezelni vele (pl. menstruációs görcsök és szülési fájdalom oldását), hanem számtalan mást is (pl. lázat, ízületi gyulladást csillapítani), s még a csörgőkígyó harapásakor is elővették.
E növénynek olyan összetevői vannak, mint a triterpén-glükozidok, izoflavonok, aromás savak, tanninok, s megtalálhatóak benne különféle zsírsavak, keményítők, cukrok. Mindezek a klimax kezelésének hatékony összetevői. A poloskavészben olyan növényi hormonok vannak, amelyek hasonlítanak az emberi ösztrogén hormonra. – Ezért segíthet a változó korú hölgyeknek.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2019/09/03/gyogynovenyek-a-klimax-kezelesere/
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
