A biztos diagnózishoz vizeletvizsgálat szükséges. Gyulladás esetén a vizeletben nagy számban jelennek meg fehérvérsejtek, esetleg fehérje és vörösvérsejtek is találhatók.
A kórokozó kimutatása elsősorban baktériumok okozta gyulladás esetén lehetséges, a vírusokat és egyéb kórokozókat csak ritkán keressük. Ahhoz, hogy a vizsgálat megbízható eredményt adjon, steril mintára van szükség. Míg a felnőtteknél igen egyszerű ún. középsugár vizeletet nyerni, kisbabáknál ez sokszor nem lehetséges, ilyenkor katéterrel nyernek „tiszta”, tehát széklettel és a gáton levő mikrobákkal nem szennyezett vizeletet. Sajnos a húgy - cső kimeneti nyílására applikált zacskók, még előzetes alapos le - mosás után is, sokszor nem alkalmasak steril vizelet nyerésére. Amennyiben a vizeletből baktérium tenyészik ki, a laboratóriumban mindjárt meghatározzák azok antibiotikumérzékenységét is, hiszen bizonyos antibiotikumok csak bizonyos baktériumokat pusztítanak el, más és más az antibiotikumérzékenységük.
A nitritteszt csak a fertőzés gyanúját keltheti fel, nem alkalmas a diagnózis felállítására. Míg egyszeri alsóbb húgyúti fertőzés esetén további vizsgálat nem szükséges, ismétlődő fertőzés, vesemedence- gyulladás vagy a csecsemőkori húgyúti fertőzések esetén az anatómiai eltérések kizárására további – ultrahanggal, esetleg CTvel, intravénás kontrasztanyaggal vagy izotóppal végzett – vizsgálatra is szükség lehet.
A kezelés attól függ, hogy mi a kórokozó, mik a panaszok és persze attól, hogy hová lokalizálódik a fertőzés. A vesemedence gyulladása többnyire intravénás antibiotikus kezelést és sokszor kórházi felvételt igényel, különösen kisgyerekek esetén. Miután a húgy - úti fertőzések legnagyobb részét Gram-negatív baktériumok okozzák (ezek legjellegzetesebb képviselője az említett E. Coli), panaszok esetén még a tenyésztés eredménye előtt rendszerint elkezdik a szájon át adott antibiotikumot.
Tudni kell azonban, hogy az antibiotikum megkezdése után (és erre már egyetlen adag is elegendő) a tenyésztés sokszor márnem eredményes, nem mutatható ki a kórokozó, gyakran még akkor sem, ha a panaszok nem szűnnek meg a kezelés hatására. Fontos tájékoztatni a beteget, hogy antibiotikumot soha ne kezdjen szedni azelőtt, hogy orvossal konzultált volna, különösen gyerekek, terhes anyák esetén ne! Ha a baktérium érzékenységének megfelelő antibiotikumot kap a beteg, a tünetek gyorsan szűnnek, de ez esetben is az előírt ideig és mennyiségben kell szedni a gyógyszert. A patikában sok recept nélküli szert, gyógyteát, vizeletfertőtlenítőket is árulnak „felfázás” esetére, ezek egy részét nyugodtan kipróbálhatjuk, de ha egy-két napon belül nem javulnak a tünetek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni.
Az otthoni hasznos praktikák közé tartozik húgycsőgyulladás vagy hólyaghurut esetén a bő folyadékfogyasztás, amely mintegy kimossa a kórokozókat a szervezetből. A C-vitamin savanyítja a vizeletet, ezzel a kórokozók szaporodását gátolja, és jó hatású a tőzegáfonya vagy vörös áfonya (lé) fogyasztása, amely szintén segíthet a gyulladás leküzdésében. Terhes anya, kisgyerek, csecsemők panaszai esetén, valamint a vesemedence gyulladására utaló tünetek észlelésekor azonban mindenképpen gyorsan orvoshoz kell fordulni, ne kísérletezzünk házi módszerekkel!
Bár a felfázás, vagyis a hideg nem oka a fertőzésnek, a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását. Ezért öltözzünk mindig az időjárásnak megfelelően. A székelés után a terület gondos tisztítása (ne feledjük, főleg a nőknek mindig a húgycsőtől a végbél felé, hátrafelé kell tisztálkodni!), férfiaknál az előbőr hátrahúzása vizelés előtt, csökkenti a fertőzés veszélyét. Ne tartsuk vissza a vizeletet, vizelési inger esetén irány a vécé! Pamut, természetes anyagú alsóneműk viselése, a szoros ruhadarabok kerülése is fontos. A székrekedés is hajlamosító tényező, ezért ennek megelőzése, kezelése is javasolt. Az utóbbi időben egyre több közlemény jelenik meg arról is, hogy probiotikumok adása meggátolhatja – elsősorban a visszatérő – húgyúti infekciókat.
A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és nyomtalanul gyógyul. Néha azonban a fertőzés krónikussá válik, ennek következménye a vesék károsodása, veseelégtelenség, magas vérnyomás lehet, főleg, ha a felső húgyutak gyulladását elégtelenül kezelik. A terhesek fertőzései különösen veszélyesek, mert a magzat elhalásához, koraszüléshez is vezethetnek.
A visszatérő gyulladások szintén súlyos vesekárosodást okozhatnak, ismétlődés esetén – a nők szimpla „felfázását” kivéve – mindenképpen kivizsgálás, szükség esetén műtét, vagy hosszan tartó megelőző gyógyszeres kezelés szükséges.
A kisgyerekek, csecsemők húgyúti fertőzését mindenképpen komolyan kell venni, már az első, ártalmatlannak tűnő hólyaghurut esetén is forduljunk gyermekgyógyászhoz!
Ha hasznosnak találta ezt a cikket, kérjük, ossza meg a FB-on, vagy küldje el barátainak a linket, hogy másokhoz is eljussanak az imént olvasott információk! Köszönjük!
(Szerző: Dr. Kardos Gabriella - PatikaMagazin)
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
