Említettük az előző részben, hogy a prosztata megbetegedéseinek diagnózisa, az egyes kórképek elkülönítése, vagyis a differenciáldiagnózis - éppen a hasonló tünetek miatt - gyakran nehézségekbe ütközik.
Az első lépés természetesen - mint minden orvosi vizsgálat esetében - a beteg alapos kikérdezése, amibe általában beletartozik egy vizelési panaszokra vonatkozó előzetes teszt kitöltése is a beteg részéről. (Ez segít feltárni a múltkor már ismertetett tüneteket.) Utána következik a fizikális vizsgálat, amit a prosztata esetében végbélen keresztül, ujjal történő tapintással végeznek. Ez a vizsgálat ugyancsak sokatmondó lehet az orvos számára, hiszen a prosztata mérete, állaga, érzékenysége, fájdalmassága adott esetben már kórjelzőnek tekinthető.
„A vizelet laboratóriumi vizsgálata szintén rutinszerűen megtörténik, ám a differenciáldiagnosztikai értéke korlátozott, hiszen például genny- vagy vérvizelést többféle urológiai megbetegedés is okozhat” – tudtam meg dr. Kovács Lászlótól – „Vérvétellel meghatározható egy prosztata által termelt fehérje természetű anyag, úgynevezett prosztataspecifikus antigén (röviden PSA) szintje, de ezt is fenntartással kell értékelnünk, mert gyulladás, jó- és rosszindulatú megnagyobbodás esetén egyaránt megemelkedhet. Segítséget jelent az utóbbi két kórkép elkülönítésében, ha meghatározzuk, hogy az össz PSA-ból hány százalék a szabad PSA, mert ez az érték prosztatarákban szinte mindig jóval alacsonyabb, mint jóindulatú megnagyobbodás esetén.”
Az orvos elmondta, hogy az ultrahang vizsgálat, mint képalkotó diagnosztika már elég pontos információval szolgál a prosztata méretéről, szerkezetéről, ezenkívül természetesen a vesék, a hólyag és a húgyutak állapotáról, a hólyagban visszamaradó vizelet mennyiségéről.
A prosztata pontosabb megítéléséhez hasi UH-vizsgálat mellett szükség lehet végbélen keresztül történő ultrahangra is. Végezetül prosztatarák gyanúja esetén biopsziával történő mintavétel válhat szükségessé a prosztata állományából.
Ha a fenti vizsgálatokkal sikerült megállapítani a pontos diagnózist, akkor következhet a kezelés, a terápia.
A prosztatagyulladások kezelése - egyéb gyulladásokhoz hasonlóan - többnyire antibiotikumokkal történik.
Fontos, hogy lehetőleg célzottan, megfelelő dózisban és kellő ideig kapja a beteg, mert különben az akut gyulladásnak súlyos szövődményei lehetnek.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2020/12/27/fedezzuk-fel-idoben-a-prosztata-problemakat/
Télen sokan tapasztalnak „felfázásnak” nevezett panaszokat, például gyakori vizelési ingert, csípő érzést, alhasi diszkomfortot. Fontos tudni, hogy a köznyelvi „felfázás” valójában legtöbbször húgyúti irritációt vagy húgyúti fertőzést (hólyaghurutot/cisztitiszt) jelent.
Az ajakherpesz – más néven „lázhólyag” – egy nagyon gyakori, visszatérő, vírusos bőrelváltozás az ajkakon vagy azok környékén. Legtöbbször a herpes simplex vírus 1-es típusa (HSV-1) okozza, amely a szervezetben „lappangva” megmarad, és bizonyos helyzetekben újra aktiválódhat.
Az allergiaszezon sokaknál már a „klasszikus” tavaszi időszak előtt elindul: enyhébb telek, szeles napok, korai virágzás és a beltéri allergének (poratka, penész) felerősödése miatt előfordulhat, hogy már tél végén vagy kora tavasszal jelentkeznek a tünetek. A jó hír: ha időben felismeri a jeleket, és jól időzíti a kezelést, a panaszok gyakran jelentősen enyhíthetők, és a szezon kevésbé „húzós”.
