A fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású gyógyszerek bőrön keresztüli alkalmazása számos előnnyel jár. A helyileg alkalmazott kenőcsök, krémek, gélek és tapaszok a kedvező terápiás hatás mellett kisebb mellékhatásokkal járhatnak.
Mit tesz a legtöbb ember, ha fáj a térde, a dereka vagy a válla?
Bevesz egy vagy több szem fájdalomcsillapító gyógyszert. A fájdalom természetesen enyhülni fog, hiszen a szájon át bevett hatóanyagok a gyomorból és a bélrendszerből való felszívódást követően a szervezet gyakorlatilag valamennyi sejtjébe eljutnak a vérkeringés révén. Logikus azonban a kérdésfelvetés, hogy szükség van-e arra, hogy a beteg feje búbjától a lába kisujjának a hegyéig minden egyes sejtet ellássunk fájdalomcsillapító hatóanyaggal, ha csak a térd, a derék vagy a váll tájékán jelentkezik a fájdalom. A válasz az, hogy nincs rá szükség.
Sőt, már megszületett a megoldás is. Külsőlegesen, helyileg alkalmazott gyógyszerekkel elérhető az, hogy csak a kívánt területen alakuljon magasabb hatóanyagszint, jöjjön létre fájdalomcsillapítás, miközben a test egyéb, fájdalommentes, egészséges részeit „megkíméljük” a gyógyszeres hatóanyagoktól.
Van tehát számos olyan fájdalmas panasz, amelyek helyileg alkalmazott fájdalomcsillapítókkal is kezelhetők. Ilyenek például a húzódások, a rándulások, a különféle sportsérülések miatti, egy adott testrészt érintő fájdalmak, illetve itt említhető például a porckopással járó térd- vagy csuklótáji fájdalom.
Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a helyileg, külsőleg alkalmazott fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatóanyagok hatásossága vetekedhet a belsőleg alkalmazott tablettákéval. Kimutatott, hogy a bőrre felvitt kenőcsöknél, krémeknél, géleknél vagy a bőrre ragasztott tapaszoknál a közeli ízületekben, inakban magas fájdalomcsillapító- és gyulladáscsökkentő-szint mérhető.
Ne higgye tehát senki azt, hogy egy gél vagy egy tapasz biztosan alulmarad a „versenyben”, ha a hatásosságát egy tabletta vagy egy kapszula hatásosságával hasonlítjuk össze!
Nagyon sok múlik a külsőlegesen alkalmazott gyógyszerek formulálásán. Gél és gél, illetve tapasz és tapasz között is lehet különbség, attól függően, hogy milyen segédanyagokat tartalmaznak, amelyek a fájdalomcsillapító hatóanyag bőrön való átjutását/hatását segítik.
A bőrön keresztül alkalmazhatók gyulladáscsökkentő krémek, kenőcsök, gélek és tapaszok is. Felvetődik a kérdés, hogy melyik gyógyszerformát érdemes választani: azaz inkább kenni, vagy inkább ragasztani javasolt? A tapaszok lényege a tartós rögzülésben rejlik. A fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő tapaszok számos esetben akár 12–24 órán keresztül is a bőrhöz rögzülnek, és ez alatt az idő alatt folyamatosan, egyenletes ütemben szabadul fel belőlük a hatóanyag, amely egyenletesen jut be a bőrön keresztül a kezelendő testrészekbe, szövetekbe.
Kenőcsöknél, krémeknél ennek az időnek csak a töredéke (jellemzően pár óra) áll rendelkezésre arra, hogy a hatóanyag átjuthasson a bőrön. Ha a kényelmi szempontokat nézzük, akkor a kenőcsöket, géleket, krémeket napi 2-3 alkalommal is, míg a tapaszokat ideális esetben csak napi 1 alkalommal kell alkalmazni.
A szájon át szedett fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású gyógyszervegyületeknél gyomor- és bélrendszer károsító (esetlegesen fekélyt okozó), illetve szív- és érrendszeri mellékhatásokkal is számolni lehet. Ugyanazon hatóanyagoknál, ha azokat helyileg alkalmazzuk, ezekkel a mellékhatásokkal gyakorlatilag nem kell számolni, hiszen a helyileg alkalmazott fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők esetén a vérkeringésben alig-alig jelenik meg a hatóanyag, csak minimálisan jut el egyéb szervekhez, mert elsősorban helyileg hat, azaz ott hat, ahol szükség van rá.
A külsőleg alkalmazott fájdalomcsillapítóknál és gyulladáscsökkentőknél fellépő mellékhatások általában az alkalmazás helyére lokalizálhatók, és többségében enyhe, múló mellékhatásokról van szó
Dr. Budai Marianna PhD szakgyógyszerész / PatikaMagazin
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
