A propolisz ragacsos, gyantaszerű, barnás színű, édeskés illatú anyag, amit a méhek állítanak elő azért, hogy megvédjék a kaptárat a baktériumok és a kórokozók ellen. Az alapanyagot a fák rügyein és a fiatal ágakon lévő gyanta adja. A legfőbb forrás a fekete nyár rügypikkelyein lévő bevonat, de a tölgyfáról, a napraforgóról, az égerfáról és a fenyőről is gyűjtenek a méhek enyvszerű bevonatot.
A gyantát a méhek emésztőfolyadékkal keverik össze – így jön létre a propolisz. E folyadékban olyan enzimek találhatók, melyek ki tudják oldani a növényi gyantából a gyógyhatású anyagokat. A propolisz több, mint 130 hatóanyagot tartalmaz: fő hatóanyagai a fiavonok és a flavonoidok, szerves savak és illóolajok, de vannak benne ásványi anyagok és nyomelemek is (kalcium, vas, réz, nikkel, cink, szilícium, kobalt, titán, vadium.)
A dolgozók nemcsak a nektárgyűjtő főszezonban, hanem azon túl is gyűjtik a gyantát (és állítják elő a propoliszt), amikor az utódokat táplálják. Általában dél körül indulnak útnak a gyantáért, mivel az a nap legmelegebb időszaka, s ilyenkor a legfolyékonyabb ez az anyag. A méhek a propolisszal tömik be a kaptár réseit, hogy hermetikusan lezárják, mivel a kaptárban magas a páratartalom, a hőmérséklet 35 fok körüli, s ez ideális környezetet jelent a kórokozóknak a szaporodásra, és a kaptár megfertőzésére.
A propolisz a kaptár fertőtlenítésére is szolgál: a belső falakra felkenik, s az új lépeket is így kezelik (sterilizálják). Ha a kaptárba téved egy rovar, akkor ezzel az anyaggal vonják be, hogy bomlás során ne fertőzze meg a kaptárat.
A méhészek – ebből adódóan – úgy tudnak propoliszt gyűjteni, hogy egy lyukacsos lemezt, úgynevezett propoliszrácsot tesznek a kaptárba, s ezt fedik be a méhek propolisszal.
A propolisz antibiotikus hatását már régóta vizsgálják, és már az ’50-es években bebizonyosodott hatékonysága a baktériumok, gombák és vírusok ellen. A legintenzívebben talán egy dán kutató, Kari Lund Augaard foglalkozott e témával, aki több,mint 16.000 emberen végzett kutatást.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2021/03/02/biokerteszet-vedekezz-propolisszal-a-legzoszervi-megbetegedesek-ellen-is/
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
