Az orvoslás már több száz évvel ezelőtt felismerte a szőlőmagban rejlő gyógyerőt, s azóta is feldolgozzák őrleményként (magliszt, por), olajként és esszenciaként.
Az összegyűjtött magból először kipréselik az olajat, majd megőrlik. A szőlőmag egészben vagy „szimplán szétrágva” nem tudja kifejteni jótékony hatását, ezért szükséges a porítás. Így tudnak a benne lévő hatóanyagok a felszínre kerülni, és így nagyobb felületen (és egyszerűbben) képesek nagy felületen érintkezni a bélrendszerükkel. Sőt, a felszívódás is könnyebben megy így végbe.
Dr. Szentgyörgyi Albert mondta ki először, hogy a szőlőmag tartalmazza valószínűleg a legtöbb természetes antioxidánst. (1936-ban írt a szőlőmag emberi szervezetre kifejtett kedvező hatásáról.)
A szőlőmagban sok a linolénsav is, amely a sejtek egészséges működéséhez is szükséges. Csökkenti a szisztolés és a diasztolés vérnyomást és az LDL koleszterin szintjét is.
Ha folyamatosan fogyasztunk szőlőmagkivonatot, akkor leapad a szemgyulladásunk, nő a látóképességünk, a kontrasztérzékenységünk, s csökken a szürkehályog kialakulásának esélye. Ez az információ kifejezetten fontos lehet azok számára, akik sokat ülnek számítógép előtt!
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2017/10/08/miert-ne-kopd-ki-a-szolomagot/
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
