E növény, s vadon termő fajai (a pompás ökörfarkkóró, a dúsvirágú ökörfarkkóró vagy a molyhos ökörfarkkóró) nagyon hasznosak (és gyűjthetőek), kivéve a lila virágú / lila porzójú / nagyon apró virágú fajok (például a lila ökörfarkkóró).
Az ökörfarkkóró már az ókori görög mitológiában is felbukkan: Zeusz édesapjának, Kronosz növényének tartották. A görögök úgy vélték, hogy ha e növény levelével bedörzsölik a kezüket, akkor távol tudják tartani magukat a rontásoktól. (Megjegyzem, hogy Odüsszeusz is az ökörfarkkóróval érte el, hogy Kirké varázsitala ne hasson rá.)
A szöszös ökörfarkkóró virágát és gyökerét is felhasználták az ókori emberek a gyógyításhoz görcsök, hasmenés, zúzódások és köhögés esetén, a leveleit pedig a gyulladt szemre helyezték, égési sérüléseket borítottak be vele.
Alkalmazása a középkorban sem szűnt meg: lázcsillapításra, hasmenésre, gyomorfájásra és köptetőként használták. Ezt kenték a kelésekre, sebekre, szemölcsre, ótvarra, aranyérre és hajhullás kezelésekor is e „csodaszerhez” nyúltak. Sőt, száraz szárát sem dobták el, hanem gyantába / faggyúba mártották, s világítottak az így készült „fáklyával”. (Innen ered a „királygyertya” elnevezés is.) Leveleiből pedig tökéletes kanócot készítettek olajmécsesekhez.
A XII. században Bingeni Hildegard (természettudós, apátnő, zeneszerző) a meghűlés, a mellkasi fájdalom és a köhögés esetén ajánlotta gyógymódként. Élete során többek között azt (is) kutatta, hogy milyen gyógyító ereje van a növényeknek. Életművéből ki kell emelni a Liber divinorum operum (világ- és embertan) című művét, melyet később az orvosképzésben is használtak! Az általa leírt receptek alapjául főként az ősi germán népies hagyományok szolgáltak.
Ha a magyarországi forrásokat nézzük: a Besztercei Szójegyzékben (1395 körül) olvashatjuk először az „eker fark” kifejezést. 1753-ban Carl von Linne (svéd természettudós, orvos és botanikus) jellemezte először egy művében a Verbascum thapsus-t. (1740-ben nevezték ki az uppsalai egyetem elméleti és orvostan tanárává, egy évre rá az anatómia és a gyakorlati orvostudomány professzorává, egy év múlva pedig már a botanikát is előadta. Ekkor kezdte alkalmazni a kettős nevezéktant a növények elnevezésére.)
A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2022/01/29/kronosz-novenye-az-okorfarkkoro
Télen sokan tapasztalnak „felfázásnak” nevezett panaszokat, például gyakori vizelési ingert, csípő érzést, alhasi diszkomfortot. Fontos tudni, hogy a köznyelvi „felfázás” valójában legtöbbször húgyúti irritációt vagy húgyúti fertőzést (hólyaghurutot/cisztitiszt) jelent.
Az ajakherpesz – más néven „lázhólyag” – egy nagyon gyakori, visszatérő, vírusos bőrelváltozás az ajkakon vagy azok környékén. Legtöbbször a herpes simplex vírus 1-es típusa (HSV-1) okozza, amely a szervezetben „lappangva” megmarad, és bizonyos helyzetekben újra aktiválódhat.
Az allergiaszezon sokaknál már a „klasszikus” tavaszi időszak előtt elindul: enyhébb telek, szeles napok, korai virágzás és a beltéri allergének (poratka, penész) felerősödése miatt előfordulhat, hogy már tél végén vagy kora tavasszal jelentkeznek a tünetek. A jó hír: ha időben felismeri a jeleket, és jól időzíti a kezelést, a panaszok gyakran jelentősen enyhíthetők, és a szezon kevésbé „húzós”.
