Az orvosi nyelvben szeretjük megkülönböztetni az egyes részek megbetegedését, így a húgycső gyulladását (urethritis), a húgyhólyag gyulladását, másképp a hólyaghurutot (cystitis), vagy a vesék, vesemedencék gyulladását (nephritis). A köznyelv az alsó húgyutak, vagyis a húgycső és húgyhólyag gyulladását sokszor – tévesen – felfázásnak nevezi, de ennek a megbetegedésnek a felfázáshoz kevés köze van. A húgyutak gyulladása együtt járhat a közeli nemi szervek, a hüvely vagy a prosztata gyulladásával, de ezek nem tartoznak a húgyúti rendszerhez, és nem is keverendők össze velük.
Az alsó húgyutak gyulladása nagyon gyakori – különösen nőknél –, míg a sokkal veszélyesebb vesegyulladás szerencsére sokkal ritkább.
A gáton a végbél és a húgycső – nőknél a hüvely nyílása – igen közel fekszik egymáshoz, ezért a vastagbélben természetesen jelenlevő baktériumok – elsősorban az ún. E. Coli baktérium – könnyen a húgycsőbe juthatnak, az ottani steril környezetben elszaporodhatnak, és felszálló fertőzést, vagyis a magasabban levő részekbe eljutó fertőzést is okozhatnak. A vastagbélben, végbélben természetesen más baktériumok (pl. Klebsiella, Proteus, Enterobacter és még sok más) és sokféle gomba, elsősorban a különböző Candida fajok is jelen vannak. Ezek mindegyike okozhat húgyúti fertőzést, éppen úgy, mint néhány vírus vagy parazita.
A fertőzések egy része szexuális eredetű és fertőző, olyan kórokozók, mint pl. a Clamydia okozhatja, amely elsősorban a nemi szerveket betegíti meg. A húgycső és a felsőbb húgyutak megbetegedését azonban legtöbbször mégis az E. Coli baktérium okozza. A fertőzés, mint már említettem, nőknél gyakoribb, elsősorban az anatómiai szituáció miatt, de azért is, mert a rövidebb női húgycsövön könnyebben és hamarabb jutnak fel a kórokozók a felsőbb húgyutakba.
A húgycső és húgyhólyag gyulladása szexuálisan aktív nőknél, és partnerváltás esetén is gyakoribb. A fertőzéseket elősegíti az is, ha a normális vizeletkiválasztás valamilyen okból zavart, például a prosztata megnagyobbodása, vesekő, a húgycső szűkülete miatt. Ilyenkor a pangó vizeletben elszaporodhatnak az egyébként a vizelettel gyorsan kiürülő kórokozók. Egyes szerzők szerint a terhesség is fokozza a húgyúti fertőzések esélyét, az biztos, hogy terhes nőknél az ártalmatlanabb hólyagfertőzés sokkal gyakrabban terjed rá a vesékre és okoz komoly problémákat.
Bizonyos állapotokban, pl. immungyengeségben, veleszületett vagy szerzett immunhiányban, cukorbetegség esetén is gyakrabban alakul ki húgyúti fertőzés. Kisbabáknál a csecsemőkori gyulladások nagy része valamilyen veleszületett fejlődési rendellenességre, például a vesemedence tágulatára, kettős húgyvezetékre, a húgycső veleszületett szűkületére, vagy a leggyakrabban előforduló ún. vesicoureteralis refluxra (VUR) – amikor a hólyag és a vesevezeték közötti záróizom elégtelensége miatt a vizelet visszafolyik a vesék felé – vezethető vissza. Ezért az ő esetükben mindig részletes, képalkotó módszerekkel is kiegészített kivizsgálás szükséges.
A gyulladás tünetei a beteg életkora, a megbetegedett szerv és a kórokozó fajtája szerint különbözők lehetnek. A húgycső vagy hólyag gyulladása sokszor alig okoz tüneteket, és néhány napon belül magától is elmúlik.
Az alsó húgyutak gyulladásának legjellemzőbb tünete a gyakori vizelési inger, fájdalom, égő érzés vizeléskor, esetleg hőemelkedés, rossz közérzet. Előfordul alhasi fájdalom, teltségérzet, és a vizelet zavaros, kellemetlen szagú, esetleg véres. Kisgyerekeknél, csecsemőknél azonban sokszor hiányoznak ezek a jellegzetes tünetek, és általános panaszok, étvágytalanság, nyugtalanság, hányás, láz, has - menés hívhatják fel a figyelmet a fertőzésre.
A felsőbb húgyutak megbetegedése esetén a vizelés nem szokott fájdalmas lenni, viszont magas láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, igen rossz közérzet jellemzi. Szerencsére ritka, de azért – főleg kisgyermekkorban – előfordul, hogy a húgyúti fertőzés gyorsan átterjed az egész szervezetre, és vérmérgezést (szepszist) okoz.
A folytatásban arról lesz szó, hogy hogyan előzhető meg, s minként kezelhetők a húgyuti fertőzések.
Ha hasznosnak találta ezt a cikket, kérjük, ossza meg a FB-on, vagy küldje el barátainak a linket, hogy másokhoz is eljussanak az imént olvasott információk! Köszönjük!
(Szerző: Dr. Kardos Gabriella - PatikaMagazin)
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
