A levendula nemhiába illatozik olyan intenzíven a nyári kánikulában, s mutatja be színpompás virágainak tökéletes fényét: őshazája ugyanis a Földközi-tenger mediterrán vidékein található. Szereti a napsütötte, száraz, sziklás helyeket. A legjobban a meszes, jó vízelvezetésű talajon fejlődik, de másfajta talajon is megél: lehet az köves vagy lejtős rézsű.
Az 1920-as évek közepéig szinte csak a kolostorokban volt fellelhető hazánkban, majd az első világháború után Bittera Gyula (kora neves gyógynövényszakértője) létrehozta az első levendulaültetvényt Tihanyban. (Hol máshol…) A Tihanyi-félsziget mediterrán éghajlata, a vulkáni alapkőzet ideális otthont nyújtott e növénynek, amely a mai napig kiváló minőségű, s világhírét annak köszönheti, hogy sokkal több illóolajat tartalmaz, mint a franciáknál termett rokonai.
Az angol levendula (Lavandula intermedia) markánsabb illatú, ám fanyarabb, mint a francia. Emiatt nem is olyan értékes, hiába sajtolható ki belőle több olaj. Érzékeny a fagyra, vízigényesebb, és egy hónappal később virágzik rokonánál.
A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2017/06/25/ahol-szabad-viragot-szedni-tihanyi-levendula-fesztival/
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
