Kicsi kínai üzeni: „Fogyni kicsi licsivel!”

Kicsi kínai üzeni: „Fogyni kicsi licsivel!”

A licsi nemcsak nagyon zamatos, hanem még a fogyókúrába is beilleszthető: csökkenti a zsírok lerakódását, az edzés utáni kimerültséget és növeli az állóképességet. A benne lévő tápanyagok és szerves vegyületek miatt több országban egészségügyi és gyógyászati célokra is használják.

 

A licsi (kínaiul: 荔枝, lìzhī) Délkelet-Ázsiában őshonos, Dél-Kínában több, mint ezer éve termesztik. A feljegyzések szerint már i.e. 200-ban fogyasztott szárított licsit Kao Tsu kínai császár. 60 évvel később Wu Ti már foglalkozott a telepítésével. A nagy kínai költő, Su Tung-po arról írt, hogy a kantoni száműzetése alatt hogyan enyhíti szomjúságát e gyümölcs. Ő napi 300 licsi evésére korlátozta magát, de állítása szerint voltak, akik naponta 1000 darabot is megettek belőle.

 

A következő emlék arról szól, hogy Li Longjj császár (685-762) mellékfelesége, Yang Yuhuan is rendkívüli módon szerette ezt a gyümölcsöt, amit császári futárszolgálat juttatott el hozzá – pontosabban a fővárosba – Kína déli részéről. (Mivel ott termett…) Állítólag éjjel-nappal váltották egymást a lovak, hogy Guangdongból (vagy a mai Szecsuan tartományból) indulva még épségben megérkezzen az étek, hiszen gyorsan romlik.

 

Éppen ezért mindig figyeljünk arra, hogy mennyire kemény a licsi, amit meg szeretnénk vásárolni? Ha nagyon puha, picit „löttyedt”, akkor túlérett, vagyis sokáig nem tudjuk majd eltartani. Válasszunk keményebbet! A héja legyen rózsaszínes-pirosas árnyalatú, akkor optimális az érése, az illata pedig hasonlítson egy virághoz.

 

Hazatérve azonnal tegyük be a hűtőbe, hogy ne veszítsen a zamatából. Kb egy hétig tarthatjuk el a „hűvösben”. Ha exportra szánják, akkor kénes kezeléssel hosszabbítják meg az eltarthatóságát.

 

A licsi nagyon elterjedt – és kedvelt – gyümölcs Indiában, Vietnám északi részén, a Fülöp-szigeteken, Latin-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon is. Az első nyugati feljegyzés e növényről egy híres francia felfedezőhöz Pierre Sonnerat-hoz fűződik (1748-1814). A természettudós kínai útjáról hazatérve publikált elsőként róla. A Réunion szigeten 1764-ben kezdték meg a termesztését Joseph-François Charpentier de Cossigny de Palma-nak köszönhetően. Innen vette át az „ötletet” Madagaszkár is, mely fő termelővé vált.

 

 

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
 

https://fmc.hu/2019/05/13/kicsi-kinai-uzeni-fogyni-kicsi-licsivel/